Tartalomjegyzék TeknősFórum - Teknőstartók fóruma

 
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok  AlbumAlbum   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Ausztráliai édesvízi teknősök tartása (Huszárteknősök)

 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Felhasználók cikkei
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
mardigras
Veterán teknős
Veterán teknős


Nem: Nem:férfi
Kor: 38
Csatlakozott: 2009.05.26. Kedd 14:09
Hozzászólások: 1019
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2013.08.06. Kedd., 17:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Az ausztráliai édesvízi teknősök természetes tartása és modern gondozása

Huszárteknős, kígyónyakú teknős, kétkarmú teknős és társaik...

Tartalom


    01. BEVEZETÉS
    02. A HUSZÁRTEKNŐSÖK ÉS ROKONAIK
    03. AKVÁRIUM *Frissítve*
    04. ÁLLVÁNY és BÚTOR
    05. ALJZAT
    06. VÍZMINŐSÉG
    07. VÍZSZŰRÉS
    08. FŰTÉS / ÉVSZAKOK
    09. VILÁGÍTÁS
    10. NAPOZÓ ZÓNA
    11. BÚVÓHELY és BERENDEZÉS
    12. ETETÉS
    13. HOGYAN ÉPÍTSD MEG AZ ELSŐ TEKNŐSÖS AKVÁRIUMOD? *Frissítve*
    14. TAKARÍTÁS
    15. AZ AUSZTRÁLÁZSIAI ÉDESVÍZI TEKNŐSÖK FAJTÁI *Frissítve*
    16. IRODALOMJEGYZÉK
    17. CSATOLT KÉPEK, DOKUMENTUMOK




Bevezetés

Az alábbi terjedelmes írás egy általános útmutatót kíván adni az Ausztrália és környékén élő teknősök gondozásáról. Hosszas kutakodás esszenciája ez, melyet a huszárteknős tartásom 8 éve alatt gyűjtöttem össze és tapasztaltam ki. Forrásaim tudományos alaposságú, szabadon hozzáférhető publikációk, melyeket hüllős szaktekintélyek jegyeznek, továbbá a velük folytatott személyes eszmecserékből is merítettem. Az ezeket tartalmazó referencialista a cikkem végén található. Érdemes több nekifutással végigolvasni, és hagyni ülepedni az olvasottakat. Elsőre talán meglepő lehet ez az információhalmaz, de ha összeáll a fejedben, kiderül majd, mennyire logikus az egész!

Sajnos a teknőstartás ellentmondásos módon komoly hagyományokkal, de kétes hiedelmekkel bír hazánkban. Több évtizedes félinformációk, alaptalan tartási tanácsok terjednek szájról-szájra, apáról-fiúra, kisállatkereskedésről-kezdő gazdára, melyek leginkább arra alapszanak, hogy a teknősök kis igényű állatok, kibírnak bármit. Mivel a legegyszerűbben tarthatók közé sorolják őket, és egyszerűen, olcsón hozzáférhetőek, ezért gyakran a gyerekek első háziállatai lesznek. Ez a kezdet az esetek többségébben szomorú véget ér. Sajnos hat éves fejjel én is így vágtam bele...

Szerencsére azóta sok változás figyelhető meg a területen, megszületett a Teknősfórum, és megannyi más forrásból is informálódhatunk! Ha gondos és felelős gazda kívánsz lenni, először is már a leendő kedvenced megérkezte előtt tájékozódj a tartás feltételeiről, nehézségeiről, számolj a költségeivel és járasd pár hétig az új akváriumod! Tudatosítsd magadban azt, hogy egy 25-30 évre szóló társat választasz, melynek élete onnantól fogva csak a te felelősséged. Soha nem sorolhatod a kényelmedet őeléje!

A gondozás tudományosnak tűnő részleteit se hanyagold el, mert ezek garantálják majd kedvenced biztos egészségét, hosszú életét. Az ausztrál fajok megőrzésével foglalkozó szakemberek tapasztalatait tükrözik, sokszor ellenőrzöttek és jól dokumentáltak. Ennek eredménye pedig szerte a világon sok-sok boldog teknős!

Ha kérdésed lenne az itt leírtakkal kapcsolatban, privát üzenetben elérhetsz itt a fórumon. Érdemes gyakran visszanézned ide, mert ez a cikk folyamatosan frissül, egy élő forrás kíván lenni. Kellemes böngészést!

A huszárteknősök és rokonaik

Az ausztrálázsiai teknősök Ausztrália, Új-Guinea és Új-Zéland területén honosak, egyetlen kivétellel mind a nyakfordító teknősök alrendjéhez tartoznak. A fejlett nyakfordító teknősök ezen a régión kívül még Dél-Amerikában fordulnak elő. Primitív nyakfordító rokonaik pedig Afrikában és Dél-Amerikában élnek.

A huszárteknősök a hüllők osztályának (Reptilia) a teknősök rendjéhez (Testudines), ezen belül a kígyónyakúteknős-félék családjához (Chelidae), azon belül az ausztrál rövidnyakú teknősök neméhez (Emydura) tartozó fajok. (10.) Az itthon elterjedt vöröshasú huszárteknős (Emydura subglobosa subglobosa) a világ második legnagyobb szigetéről, Új-Guineáról származik, ahol is az Indonéziához tartozó tartomány, Pápua (Irian Jaya), valamint a szomszédos Pápua Új-Guinea déli partvonala mentén húzódó területek lakója. (8., 29.) Eljutott Ausztrália északkeleti csücskére is, ahol a York-fokon kígyózó Jardine-folyó vízgyűjtőjében is honos. Nem egyértelmű viszont, hogy ez a déli populáció milyen mértékben azonos vagy keveredett az amúgy Ausztráliában lakó rokon, az Emydura subglobosa worelli alfajjal.


Forrás: carettochelys.com

Elsősorban lassú folyású folyószakaszok, néha állóvizek lakója. Lapos hátpáncélja lehet szürke, sötétzöld, sötétbarna vagy fekete. Hasa a bébiknél vörös, majd az idő előrehaladtával narancssárgává és fehérré fakul. Feje sötétszürke vagy fekete, melyen kétoldalt, a halánték és a szemek mögül az orrcsúcsig széles sárga, kackiás bajuszra emlékeztető sáv húzódik. Erről kapta a mesébe illő nevét. Az alsó állkapcsokon pedig patkóalakú piros minta látható. A hímek átlagosan 16 cm-re, a nőstények 20 cm-re nőnek meg. Az európai és észak-amerikai díszállat piacokon az Új-Guineán vadon befogott állatok utódai terjedtek el, mivel Ausztrália szigorúan korlátozza a náluk honos fajok exportját. Az előbbiek felnőtt korukra némileg kisebb testméretet érnek el. (10.)

Az élőhelyükről további részleteket itt olvashatsz: [19.], testfelépítéséről itt: [20.], további ábrákat a csontozatról a linkelt "Ausztrál Édesvízi Teknősök Gondozási Útmutatója" [2.] című dokumentumban.

Az összes ausztrálázsiai teknős listáját lejjebb, a 14. pontnál találod meg. Az itt leírtakat nyugodtan alkalmazhatod mindannyiójukra! A kontinens vizes élőhelyeinek hasonlósága szinte azonos tartási körülményeket követelnek meg az összes itt honos fajnál. A vízhőmérséklet az egyedüli tényező, mely nagyobb szórást mutat, erre majd kitérünk a későbbiek során. Egyedüli különlegesség a kétkarmú teknős, melyre ugyan az itt leírtak mind vonatkoznak (kivéve a napozást), de tartását csak profi teknőstartóknak javaslom! Plusz adalékokat itt és itt olvashatsz róla.

Tartásuk fogságban

AKVÁRIUM *Frissítve*

Mivel kiemelkedően nagy úszásigényű állatok, ezért jó, ha a mesterséges életterüket is a lehető legtágasabbra alakítjuk. Fontos tehát a nagy víztömeg! Ennek mélysége kifejlett állatoknál minimum 40-50 centiméter legyen, tehát minél több, annál jobb! Itt csak az akváriumunk magassága szabhat határt. Az újszülötteknél viszont maximum 15-25 cm és növényi kapaszkodókkal gazdagon ellátott legyen, hogy könnyen felmehessenek levegőért! Amint pár hónap múlva megerősödnek, nyugodtan meg lehet emelni a vízszintet a maximumra.

Nagyon fontos az akvárium szélessége (az előlap és a hátlap közti távolsága): ha félnek - ami gyakori dolog - akkor távolabb mehessenek az embertől.

Méretek

1. Egy-két növendék példány esetén, 5-10 cm-es egyenesen mért hátpáncél méretig (SCL) az ajánlott minimum akvárium méret 100-120 cm hosszú X 50-60 cm széles X 60 cm magas. Figyelem, két teknős ezt gyorsan kinövi!!!

2. A közepes termetű (15-20 cm SCL) fajoknál, egy-két kifejlett példány esetén 120-180 cm hosszú X 60 cm széles X 60 cm magas akvárium ajánlott. A tapasztalat azt mutatja, egy hím és egy nőstény párosításnál a 150 centis hosszúság biztosít kellő nyugalmat. Ha van rá lehetőséged, ne spórolj a mérettel!

3. A nagyobb termetre (25 cm+ SCL) megnövő fajoknál, 2-3 kifejlett példány esetén minimum 180 cm hosszú x 60 cm széles X 60 cm magas akvárium ajánlott.

Tipp: 300 liter felett 10 mm+ vastagságú üvegből érdemes készíttetni az akváriumot, kellő keresztmerevítésekkel. Mindig szakképzett gyártót keress a feladatra, aki garaciát tud vállalni a munkájára!

Az akváriumnak lehetőleg ne legyen üvegfedele, mivel:
- az 100%-ban kiszűri a világítás szükséges UV sugarait (erre majd a vonatkozó fejezetben térünk vissza),
- az akvárium belső légterében megemeli az abszolút páratartalmat, mely növeli a légúti megbetegedések kockázatát.

Az üvegfedő elhagyása viszont megoldandó problémát jelent azoknak, akik melegkedvelő trópusi teknőst tartanak, és télen az otthonuk szobahőmérséklete alacsony. Az akvárium vizének és a szoba levegőjének hőmérséklete közti, akár 10 Celsius fokos különbség az állat megfázásához vezethet, mivel a teste meleg, viszont hűvös levegőt lélegzik be. Ilyen esetben igyekezz csak részlegesen lefedni az akváriumot, például úgy, hogy az üvegfedőn a fénycsövet tartalmazó lámpa méretének megfelelő lyukat vágsz, amit hálóval takarsz be. Tipp a kihívásokat kedvelő barkácsolóknak: automatikus fűtőventillátor, mely időkapcsolóra kötve naponta többször kiszellőzteti az üvegfedél alól a párás levegőt.

ÁLLVÁNY / BÚTOR

A fentiek alapján óriási akváriummal kell számolni, ami óriási tömeget jelent. Ezt már csak komoly teherbírású állványon vagy szekrényen tudod biztonsággal elhelyezni.

Az összsúlyát az üveg, a benne foglalt víz, a homok, berendezési tárgyak és állatok súlyának összege adja meg. Egy 250 liter vizet hordozó medence esetén tehát saccoljuk meg: körülbelül 250 kg víz, 50 kg üveg, 20 kg homok, 3-5 kg berendezési tárgy és élő állat összessége = 325 kg.

Először is, az üveg alá tegyél EPS (expandált polisztirol anyagú, hungarocell, dryvit vagy nikecell nevek alatt árult) lapot. A keménységük alapján nevezik őket 80-as vagy 100-as lapnak. Legalább homlokzati azaz pihentetett, hivatalos nevén EPS80 szigetelőlap kell (a piros oldacsíkos), de lehet az erősebb a lépésálló (EPS100), sárga oldalcsíkos szigetelőlap is.
Méretük általában 1m x 0.5m, vastagságuk 1cm-től felfelé növekszik. Akvárium alá az 1-2cm vastagság elegendő. Praktikus ez alá még egy réteg linóleumot tenni, hogy a lecsurgó víz ne csöppenjen rá közvetlenül a polc tetejére.

Sok ötletet meríthetsz az "DIY aquarium stand" keresőkifejezésekre adott találatokból vagy itt egy keresőlista a nagy kedvencemről, a minimalista vonalvezetésű szekrénykékről.

Ha nem akarod megúsztatni a szobát, akkor az előbb már kiszámolt nagy tömeghez ne pozdorja bútorlapokból "összetákolt" polcot vagy tipikus lakásbútort használj! Készít(tet)hetsz acél zártszelvényből állványt, ezt akár fa borítású szekrénnyé fejlesztheted, vagy egyszerűségében nagyszerű tud lenni a tömörfa oszlopos vázzal épített állvány. Ha nincs kellő rutinod, bízdd inkább szakemberre az egészet!

AZ ALJZAT

Az akvárium alján 2-3 cm vastagságban folyami homok és mészkődara 3/4-1/4 arányú keveréke legyen. Az arányokat a "Vízminőség" fejezet vízkeménységről szóló bekezdésében leírtak alapján kell meghatározni. Első felhasználás előtt addig öblítsd folyóvíz alatt az anyagot, amíg minden hordalékot kimostál belőle!

Homok: 0,5-1 mm szemcseméretűre szitázott folyami homok.

Aki nem használt még ilyesmit, ne aggódjon amiatt, hogy nehéz lesz takarítani vagy könnyen felkavarodik. A fél milliméter feletti szemcsék nem lebegnek a vízben, súlyuknál fogva gyorsan leülepszenek a fenékre. A tisztítása pedig két dolog miatt egyszerű: a talaj alsó rétegeibe annak sűrűsége miatt nem tud bejutni az üledékes szennyeződés, így nem indul el benne fokozott bomlás. A felszínén felgyülemlett hordalékot könnyű és gyors "végigporszívózni". Erről részletesen a "Takarítás" fejezetben olvashatsz.

Mészkődara, mint adalékanyag: A mészkődara apró (2-3 mm-es) szemcséjűre zúzott mészkő, melynek alapanyaga jellemzően 98%-ban kalcit (kalcium karbonát). Ezt az anyagot az állattenyésztésben is hasznosítják táplálékkiegészítőként (ISO 22.000 élelmiszerbiztonsági szabvány), így nem veszélyes a véletlen elfogyasztása sem. (Kapható: www.sipocz.hu). Első használatakor opálosan zavarossá teszi a vizet, ami 1-2 nap alatt leülepszik, illetve a külső szűrő kitisztítja. Ez egyáltalán nincs hatással a bent lakó állatokra, nem érdemes kivenni őket. Természetes alternatíva lehet a tengeri akvarisztikából ismert (kis szemcseméretű) korallhomok (pl. Aqua-medic corall sand 1-3mm). A mészkő fotossága a vízminőség stabilizásában és élettani szempontokban rejlik, lásd alább a "Vízminőség" című bekezdésben.

Nem ajánlott aljzatok

- A kvarchomok, vagy a bazalt-, márvány- és más ásványi zúzalékok használata. Ezek éles szemcséi felsérhetik a haspáncélt és a lábak érzékeny bőrfelületét, ami bőrbetegségekhez, gombásodáshoz vezethet!
- Az akváriumokhoz árult, aprószemű, a homoknál nagyobb szemcseméretű folyami kavics sem biztonságos, mert a hajlamosak felcsipegetni őket, ami végül bélelzáródást okozhat! Elrettentő példaként: [link1], [link2].
- Az üresen hagyott üveg vízfenék: azon túl, hogy könnyű takarítani, egy rettentő puritán és gondatlan megoldás. Az állataink jó közérzetéhez kell az ingerdús környezet, melyhez az ásás, keresgélés egyaránt hozzátartozik, másrészt pedig a körmeiket is koptatni kell. Egyes esetekben a felfekvéshez hasonló fekélyt is okozhat a kemény felület okozta állandó nyomás.
- A homok ne legyen 3 cm-nél vastagabb rétegben lerakva, mivel így egy sűrű, oxigénhiányos közeget hozunk létre, mely alkalmas az anaerob baktériumok elszaporodására. Ezek kiszorítják a nekünk kedvező nitrifikáló baktériumokat, mérgező kénhidrogént termelnek (tojás szag), páncélbetegségeket okozhatnak. Ellenszere a vékony homokréteg (2-3cm) és a heti fellazító átfésülés.

Lényeg a lényeg, a természetes aljzat a nyerő választás!

VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZSZŰRÉS

Az ausztrál teknősös akvárium vízminőségének beállításáról és szűréséről külön cikkben írok részletesen. Az első fejezetben rövid áttekintést adok a kémiai paraméterek fogalmáról, mely segítségül szolgál a később taglalt szűrőfajták biológiai működésének megértéséhez. Itt különösen figyelj oda a sózás és a mészkődara leírására, mert ezek kifejezetten az ausztrál tekikre vonatkoznak!!!

A második fejezet a szűrők felépítéséről, működéséről és szűrőanyagok típusairól szól. Legvégül néhány példát is találsz, hogy mindezt hogyan tudod majd a gyakorlatban hasznosítani, és miként válaszd ki az igényeidnek leginkább megfelelő berendezést.

TEKNŐSÖS AKVÁRIUMOK VIZÉNEK MINŐSÉGE ÉS SZŰRÉSE:
http://teknosforum.com/forum/viewtopic.php?t=564

FŰTÉS / ÉVSZAKOK

Az állandó vízhőmérséklet fenntarása érdekében használj automata hőszabályozós fűtőt.

A hőmérséklet fajonként kiemelve az alábbi listán olvasható. Éjszaka a nappalihoz képest maximum 2-3 °C-al lehet alacsonyabb.

Ideális vízhőmérsékletek
    ►Emydura subglobosa subglobosa: 27-29 °C (ideálisan 28 °C)
    ►Emydura subglobosa worrelli: 26-28 °C
    ►Emydura victoriae: 26-28 °C
    ►Emydura tanybaraga: 26-28 °C
    ►Emydura macquarii macquarii: 23-26 °C
    ►Emydura macquarii krefftii: 25-27 °C
    ►Emydura macquarii emmotti: 24-26 °C
    ►Emydura macquarii nigra: 25-27 °C
    Chelodina oblonga (Northern long-necked turtle, itthon C. siebenrockii): 21-23 °C
    Chelodina longicollis (Eastern long-necked turtle, ELN): 18-20 °C (nem trópusi faj)
    Carettochelys insculpta: 28-32 °C, optimálisan 30 °C


Évszakok, teleltetés
A Magyarországon tartott ausztrálázsiai teknősök főként a trópusi, egyenlítői régióból származnak (kétkarmú teknős, vöröshasú huszárteknős, Chelodina siebenrockii avagy queenslandi kígyónyakúteknős), melyek egész évben egyenletes vízhőmérsékletet igényelnek, a két fő évszak közötti enyhe hőingadozással (1-2 °C). Ezeket az állatokat TILOS teleltetni!

Ha azon szerencsés hobbisták közé tartozol, akinek az errefelé ritkább fajok közül van a hidegebb éghajlatról, vagyis Ausztrália délebbi területeiről származó állata, melyet 26 °C-os vízhőmérséklet alatt kell tartani, annak sem ajánlott a fogsában teleltetés. Ennek az oka a nagy rizikó, illetve az, hogy az állatnak nem származik előnye belőle. A természetben is csak akkor "pihennek le", amikor szélsőséges körülmények között rákényszerülnek (hűvösebb tél vagy szárazság). Azt fontos tudni, hogy ez sem téli álom, hanem egyfajta nyugalmi időszak, mely átlagosan 1-2 hónapig tart. Hazai körülmények között ezért nem szabad még a hűvösebb éghajlatot tűrő fajokkal sem a szabadban teleltetéssel próbálkozni!

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy az ausztrálázsiai teknősöket nem szabad teleltetni!


Tippek: A fűtőre érdemes a szűrő vízáramlatát ráirányítani, hogy a hő egyenletesen oszoljon el az egész térben. Nagy és vehemens állatok esetén meggondolandó, hogy rejtve vagy védőborítás alatt helyezd el, nehogy összetörjék az üvegtubust. A 26 °C fölötti hőmérsékletet kedvelő állatoknál télen használj egyszerre két azonos teljesítményű hőszabályozós fűtőt. Ha az egyik elromlana, a másik még fenn tudja tartani a kellő meleget. Ezzel megúszhatod a véletlen megfázást.

Pl. JÄGER Aquarium Heater család, melyek erősek, strapabíróak és megbízható teljesítményt nyújtanak éveken keresztül.

Hőmérő
A lehető legpontosabb a vízbe meríthető szondával működő digitális hőmérő (pl. Exo-Terra Digital Thermometer), mely 0,1 °C pontossággal mér és némelyek tudnak minimum és maximum értékeket is tárolni. Elfogadható alternatíva lehet még a kissé pontatlan, felragasztható csík is. Az üvegtubusos hőmérő viszont nem biztonságos: könnyen egy páncélkoppantás áldozata lehet!

VILÁGÍTÁS

A természetes napfény a D3 vitamin képződéséhez szükséges, mely a kalcium szervezetbe való beépítését segíti elő. Ez a csontozat, a hát- és haspáncél megerősítéséhez elengedhetetlen.

A háztartási fénycsövek és izzók sajnos nem megfelelőek a hüllők számára, mivel egészséges életükhöz elengedhetetlen az ultraibolya sugárzás. Ennek mértéke alapvetően attól függ, milyen égövből származnak, és milyen életmódot folytatnak. Ennek biztosítására speciális fénykibocsátású lámpák használatosak, melyek spektruma az UVA és az UVB tartományra is kiterjed.

Ezt a fejezetet részletesen külön cikkben taglalom:

Modern világítás vízi/szárazföldi teknősök és egyéb hüllők számára ...avagy mindent az UVB-ről!
http://teknosforum.com/forum/viewtopic.php?t=563

Arrow Ha nincs türelmed végigolvasni, akkor építsd meg ezt: Egy modern T5-ös UVB rendszer modellje, fotókkal (Ez a jelenleg talán leghatásosabb mesterséges napfénypótlás!)

NAPOZÓ ZÓNA (DOKK)

Látszólag ritkán hagyják el a vizet, de valójában szívesen napoznak, és a bőrbetegségek elkerülése ellen kifejezetten fontos nekik a rendszeres megszárítkozás. Hiába nem látod őket kimászni, amíg távol vagy, biztosan megteszik, majd a lépéseid első zajára visszaugranak a vízbe. Lesből készítettem már fotót egymásra tornyozódva napozó huszárteknősökről!

Használhatsz uszadékfát vagy valamilyen mesterséges platformot (pl. Zoo Med Turtle Dock), melynek érdemes a víz alá nyúlnia, hogy könnyedén felkapaszkodhassanak rá. Fontos, hogy a napozó nagyobbik része teljesen szárazon maradjon, és a vízmagasság változásával is megközelíthető legyen.

Nekem eddig a legjobban bevált megoldás a vastag, kezeletlen parafakéreg (a Kistekiben mindig van készleten), amit csak hagyok a víz felszínén úszni, a napozólámpa alá rögzítve. Kiváló gyakorlat a teknősöknek kimászni rá, ami elsőre talán nehéz, de később megszokják.

Itt egy példa, hogy készítettem el a saját parafakéreg napozómat. Beszereztem egy friss alapanyagot, és elkészítettem az utódját. Most sokkal íveltebb darabot választottam, hogy a teki könnyebben fel tudjon rá mászni. Valamennyire "háromszögletűre" faragtam ki, hogy minél kevesebb fényt fogjon el az alatta lévő víztől. A hosszát az akvárium előlapja és hátlapja közti belméretre szabtam, lekerekítettem a széleket, erős vízsugár alatt lemostam, majd 10 percig főztem a fertőtlenítés és a mohák eltávolítása miatt. A végeredmény egész tetszetős, természetes hatású lett!

TIPP: Előbb szabd le, mert szárazon könnyebb vele dolgozni, majd az áztatás után szükség szerint igazíthazod mèg. Figyelj rá, hogy a parafa is megdagad, és akár egy centimétert is tágulhat, így nehogy szétnyomja az üveget!







Nem ajánlott napozók

ÜVEGLAP: több okból sem javaslom az akváriumba beragasztott, vízszintes üveglapot.
* feleslegesen szűkíti a szabad úszótéret,
* csökkenti a vízbe hatoló UV sugárzás mértékét,
* éle sérülést okozhat,
* nehezíti a takarítást,
* a párolgás okozta vízszintingadozás esetén sem biztos, hogy kényelmesen megközelíthető marad és
* lefogja szűrő okozta egyenletes belső vízáramlást, ami pangó területeket eredményez, csökkenti a szűrés hatékonyságát.

KÖVEK: a kőrakást, téglákat, beton-elemeket se használj az akváriumodban, mert befolyással lesznek a víz pH értékére, apró hámsérüléseket okozhatnak a páncélon (fertőzésveszély), valamit maguk alá temethetik a teknőst, aminek fulladás lehet a vége! Hidd el, ha van vízen úszó napozód, semmi szükség nincs "kiülő kőre", sőt semmilyen díszítésre használt kőre sem!

Az ausztrál édesvízi teknősök tartásakor az akvárium funkciónak kell dominálnia a terráriuméval szemben, tehát nem a szárazföld mérete, hanem annak minősége az elsődleges szempont!

A dokk elhelyezése

A napozóhelyet tedd az akvárium egy tőled távoli, nyugodt sarkába! Fontos még azzal számolod, az akváriumot annyira töltsd fel vízzel, hogy a napozóhelyen esetleg felágaskodó teknős ne tudjon átbilleni a peremen! A dokk felszínének optimális távolsága a üveg szélétől a teknős hátpáncélja egyenesen mért hosszának (SCL, straight carapace length) másfélszerese, hosszúnyakú teknősöknél pedig ennek a kétszerese. Jó kompromisszum a lehető legnagyobb vízmagasságért cserébe, ha a napozó környezetében magasítást készítesz a perem fölé, ekkor az előzőleg írt korlátozást sem kell betartanod.

Ha mindenképpen komolyabban megépített dokkot akarsz, érdemes átgondolnod az akvárium fölötti napozó kialakítását, mely jól kombinálható egy komplett akváriumfedéllel. Ehhez ötleteket az "above tank basking area" keresőszavakkal vagy például itt találsz. Ha tenyészteni szeretnéd őket, akkor már egy fokkal komolyabb szárazföldet kell gyártanod nekik. Egy olyan földterületet, ahol kényelmesen el tudják ásni a tojásaikat. Erről bővebben dr. Sátorhelyi Tamás cikkében olvashatsz [1].

Napoztatás

Nyáridőben melegen ajánlott heti minimum 3 alkalommal 30 perc napoztatás. Ezt vagy a kora délelőtti, vagy a késő délutáni órákban jó megtenni, amikor már nem éget a nap. Használhatsz egy erre kinevezett tárolóedényt (pl. nagyméretű műanyag lavórt), melyet teljesen szárazon kell hagyni. Figyelj oda, hogy a lavór egy része félárnyékban legyen, hogy visszahúzódhassanak a túlhevülés elől. SOSE HAGYD A TEKNŐSÖDET FELÜGYELET NÉLKÜL A NAPON!

BÚVÓHELY ÉS BERENDEZÉS

A huszárteknősök kifejezetten félénkek, plusz társas tartás esetén is nagy szükség van többféle búvóhelyre/nyugodt zugra a hátsó sarokban, ahová visszavonulhatnak pihenni, megnyugodni. Ha erre kellően odafigyelsz, sokkal kiegyensúlyozottabbak és barátságosabbak lesznek veled is!

Minden egyed számára külön alakíts ki egy-egy kellő méretű odút, mely az állat méretétől függően lehet bármi, ami vízben nem bomlik le és sérülést sem okoz. Jól bevált a natúr, agyag virágcserép, a fakéregből kialakított "barlang" vagy kicsi teknősöknek a félbevágott kókuszdió. A lényeg, hogy jól csiszold le az éleket!

A kőrakást, téglákat, beton-elemeket ne használj az akváriumodban, mert befolyással vannak a víz pH értékére, apró hámsérüléseket okozhatnak a páncélon (fertőzésveszély), valamit maguk alá temethetik a teknőst, aminek fulladás lehet a vége! Nem is beszélve az éjjeli "pakolászás" zajáról! Hidd el, ha van vízen úszó napozód, semmi szükség nincs "kiülő kőre", sőt semmilyen díszítésre használt kőre sem!

A természetes folyóvizeket imitálva tehetünk az akváriumba uszadékfát, mely nemcsak szép látványt nyújt, de kevésbé veszélyes és kellemes búvóhelyet is biztosít az állatainknak. Könnyű megoldást jelentenek a nagy sűrűségű, nem korhadó, maguktól is elsüllyedő gyökerek (pl. mopani, mangrove), de némi előkészítéssel egy kiszáradt szőlő venyigéből is remek dekoráció készíthető!

Első használat előtt több napos előáztatás és/vagy fertőtlenítő kifőzés javasolt. Érdemes tudni, hogy a fa csersavat ereszt, mely tea-színűvé varázsolja a vizet. Ez a természetben ugyanúgy jelen van, egyáltalán nincs rossz hatással az állataink egészségére. Kellő áztatás/főzés esetén a színezést megelőzhetjük.

Növényesítés:

Nem elvetemült öltet az ausztrál tekis akváriumok növényekkel való betelepítése. Míg a rövidnyakú fajták vígan legelni fognak a kedvenceikből, addig a hosszúnyakúak nem tekintenek táplálékként rájuk. Kiváló ingerdús környezetet biztosítanak majd az állataidnak, csak légy kitartó és tapasztad ki, hogyan ötvözhetet a növényi takarmányozást és a növényi díszítést! Egyes zöldféléket nem kedvelnek, mert rossz ízűek (pl. Anubias, Microsorum, Echinodorus), így jó eséllyel maradhatnak meg hosszútávon is. A lényeg, hogy figyelj oda, ne legyenek mérgezőek!

Példák a növényesítésre itt a fórumon:
http://teknosforum.com/forum/viewtopic.php?t=546
http://teknosforum.com/forum/viewtopic.php?p=20912#20912
http://teknosforum.com/forum/viewtopic.php?p=19079#19079

Az etethető/nem mérgező vízinövények listáját alább találhatod...

A cikk a következő posztban folytatódik...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
mardigras
Veterán teknős
Veterán teknős


Nem: Nem:férfi
Kor: 38
Csatlakozott: 2009.05.26. Kedd 14:09
Hozzászólások: 1019
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2013.03.09. Szomb., 15:07    Hozzászólás témája: Ausztráliai édesvízi teknősök tartása (Huszárteknősök) Hozzászólás az előzmény idézésével

folytatás...

ETETÉS

Négy fontos szempontot érdemes szem előtt tartani az etetés rendszerének kialakításakor:

1. Állatfaj-függő élelem: a faj természetes élőhelyén is hozzáférhető élelmet kell az állatoknak adni. A huszárteknősök alapvetően mindenevők, ami azt jelenti, hogy állati és növényi eredetű élelmet is fogyasztanak. Ez esetben az arány nagyjából 2:1 az állati táplálék javára. Ez függ az adott példány szokásaitól, igényeitől és az életkorától is. Fő a változatosság!

2. Évszakok: függetlenül attól, hogy milyen teknősfaj gondozója vagy, a táplálkozásuk az egyes időszakokban bizonyos mértékben változik. Ez a természetben is általános változásokat kell, hogy utánozza...

3. Tapasztalatgyűjtés: figyeld az állataidat és idővel érteni fogod mit szeretnének és mit nem! Az etetésüknél kiemelten fontos az ilyen tapasztalatgyűjtés!

4. Életkor: Egyes ausztrál édesvízi teknősök - nevezetesen a rövidnyakúak - életkoruk előrehaladtával fokozatosan térnek át a többségében növényi étrendre. Könnyű észrevenni, mikor mit preferálnak, de a legjobb, ha folyamatosan biztosítasz nekik friss vízinövényeket!

Természetes táplálékaik:
Nagyjából fontossági sorrendben.

    - Édesvízi élő halak (a lista alább) vagy ennek hiányában fagyasztva kapható apróhal. Felolvasztás után egészben kapják meg.
    - Élő vízinövényekből mindig legyen korlátlan utánpótlás (kivéve a kígyónyakú teknősöknél). Vízinövény híján pitypangot, tyúkhúrt is kaphatnak Részletes lista alább!
    - Vízi bogarak, szúnyoglárvák
    - Szöcskék, barna tücskök (kisebb teknősöknek a hátsó lábaik nélkül), erdei csótányok
    - Giliszták: közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris), trágyagiliszta (Eisenia fetida). A földből kivétel után öblítsük le vízzel a szennyeződéseket.
    - Lárvák: pl. viaszmoly lárva (Galleria melonella és Achroia grisella), lisztkukac (Tenebrio molitor), Csak ritka almalmakkor, mivel hízlalnak!
    - Vízicsigák (apró méretben, feltört házzal). Csak saját tenyészetből származót adj.
    - Apró édesvízi garnélák (pl. Üveggarnéla, Palaemonetes paludosus, Glass/Ghost Shrimp), [link2], [link3]
    - apró édesvízi (folyami) rákok (a fejük és ollójuk eltávolításával) [link1], [link2], [link3]
    - Édesvízi kagylók (megtisztítva, aprítva)
    - Fiatal egyedeknek tisztított tubifex, vörösszúnyog lárva, friss hangyatojás
    - Alkalom adtán bővíthetik a repertorárt gyümölcsök (ha puha, mag nélküli, héjától fosztott. A szeder például megterem a természetes élőhelyükön is, előszeretettel fogyasztják a vízbe hulló érett termést és a szederfa leveleit. (Csak a természetből, vagy ellenőrzött bio forrásból származó, permetezőszer mentes gyümölcsöt adhatunk.)


Hónapos és növendék állatok táplálása:

Az élete első 3 hónapjában kínálj neki: szúnyoglárvákat, apró gilisztákat, szitakötő lárvát, édesvízi garnélákat, légynyüveket, éjjeli lepkéket/molyféléket, pici szöcskéket, legyeket, és fagyasztott élelemből: szúnyoglárvát, daphnia-t, garnélát felváltva! Sok fehérjére lesz szüksége.

Pár hónap után már adhatsz neki a fentiek mellett egész édesvízi apróhalat fejestül (ami méretben még befér a szájába, vagy ketté tudja harapni), tisztított édesvízi kagylót, apró vízicsigát házastul, apró tücsköt, erdei csótányt, selyemhernyót (ezt csak nagyon ritkán). Innentől az alap fehérjeforrásnak a halaknak kell lenniük. Praktikus a kezdetektől vízinövényeket is elérhetővé tenni számukra, mely pár éves koruktól az étrendjük szerves része kell legyen, de jó már a kezdetektől hozzászoktatni őket. Egyszerű beszoktató a békalencse, a kagylótutaj és a csavarthínár (Vallisneria).

Etethető élő halak:

    - Kínai razbóra (Pseudorasbora parva, ált. ez a fagyasztott csalihal, itthon invazív faj!)
    - Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis, itthon invazív faj!)
    - Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus, sneci)
    - Fenékjáró küllő (Gobio gobio, itthon visszaszorulóban lévő honos faj!)
    - Rózsás díszmárna (Puntius conchonius, Rosy barb)
    - Szifó avagy mexikói kardfarkúhal (Xiphophorous hellerii, Sword Tails)
    - Molly avagy yucatáni fogasponty (Poecilia sphenops)
    - Platti avagy széleshátú fogasponty (Xiphophorus maculatus)
    - Szivárványos guppi (Poecilia reticulata)
    - Neonhal (Paracheirodon innesi, Neon Tetras, lassúsága miatt túl könnyű préda!)
    - Díszmárna sp. (Puntius sachsii, Gold Barb)
    - a lista nem teljes, lehet még ajánlani kommentben...


TIPP: Ha a természetből fogsz apróhalat, akkor érdemes invazív (özön)fajokból halásznod, hogy ne terheld az őshonos fajok populációit!

TIPP: Tartsd a vízmennyiséghez mérten, a habitusuknak megfelelően a halak számát! Például egyetlen teknős mellett, erős biológiai szűrőrendszernél, 250 liter vízben 3-5cm-es halból (gambusia, molly) maximum 60-70db vagy 5-7 centis halból (pl. kínai razbóra) maximum 40-50 db tartható. Figyeld a nitrátszintet, és ehhez igazítsd a vízcserék gyakoriságát! Nálam egy 300 literes akváriumban közepes felszínmozgatással (oxigén beoldás), levegőztető pumpa nélkül és 1250 liter per órás vödrös szűrővel 50db razbóra mellett kéthetente 25% csere az optimum, amivel a nitrát 25-30ppm körül stagnál, az ammónia és nitrit pedig nulla marad.

Csatlakozz a közösségi halászathoz te is! Részletek itt.

Etethető vízinövények:
Ha a leültetett töveket kitúrják, akkor elég csak a víz felszínén úsztatni őket. Az első négy kiemelt a legkedveltebb csemegéjük.
    - Békalencse (Lemnoideae)
    - Csavarthínár (Vallisneria sp.)
    - Kanadai átokhínár (Elodea sp.)
    - Vízipáfrányos békalencsehínárok avagy békalencsepáfrány (Azolla pinnata)
    - Kardlevelű Echinodorus (Echinodorus martii, Ruffled Sword)
    - Echinodorus sp. (Echinodorus quadricostatus, Broad Chain Sword)
    - Echinodorus sp. (Echinodorus horizontalis, Queen of Hearts)
    - Echinodorus sp. (Echinodorus bhleri, Broad Amazon Sword )
    - Echinodorus sp. "Amazon" (Echinodorus grisebachii, korábban E. amazonicus, Amazon Sword)
    - Pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia, Penny wort Green)
    - Pénzlevelű lizinka 'Aurea' ssp. (Lysimachia nummularia aurea, Pennywort Gold)
    - Bokros süllőhínár (Myriophyllum scabratum, Giant Milfoil)
    - Süllőhínár sp. "tavi" (Myriophyllum salsugineum, Lake Water Milfoil)
    - Süllőhínár sp. "széleslevelű" (Myriophyllum amphibium, Broad-leaved Milfoil)
    - Süllőhínár sp. (Myriophyllum pedunculatum, Mat watermilfoil)
    - Sűrűlevelű átokhínár (Egeria densa, az Elodeahoz hasonlít)
    - Érdes tócsagaz (Ceratophillum demersum, Hornwort)
    - Tündérhínár (Cabomba carolineana, Green Cabomba)
    - Csillárkamoszatok (Chara fibrosa and Chara corallina, Stone wort or Musk grass)
    - Nitella sp. moszat (Nitella congesta)
    - Bodros békaszőlő (Potamogeton crispus, Curled pondweed)
    - Békaszőlő sp. (Potamogeton ochreatus, Blunt Pondweed)
    - Hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus, Perfoliate Pondweed)
    - Nagy levelű bakopa (Bacopa amplexicailis, Bronze Bacopa)
    - Vízikalász avagy vízifüzér sp. (Aponogeton elongatus, Laceplant)
    - Vízikalász avagy vízifüzér sp. (Aponogeton queenslandicus, Qld Laceplant)
    - Orvosi vízitorma (Nasturtium officinale = Rorippa nasturtium-aquaticum, Common Watercress)
    - a lista nem teljes, lehet még ajánlani kommentben...


Nem javasolt eleségek:

    - Hazánkban a zebracsiga (Zebrina detrita) nevű szárazföldi fajban előfordulhat egy olyan parazita, amely képes hüllőket is megfertőzni. Minden egyéb szárazföldi- és vízicsiga etetését csak saját felelősségre szabad végezni.

    - Tengeri halak, rákok és más herkentyűk: a legtöbb teknős nem képes megfelelően feldolgozni a sót, mely veselégtelenséget okozhat. (30.) Mivel a különféle halak sótartalma változó mértékű, ezért pontos információk hiányában tartsd magad ahhoz az ökölszabályhoz, hogy édesvízi teknősnek édesvízi halat adj.

    - Vörös és fehér húsok, belsőségek: tápanyagösszetételük nem ideális a teknősök számára. A megnövekedett zsír- és fehérjebevitel hatására vesemegnagyobbodás, túlnövekedés, a csontozat/páncél deformációja léphet fel (pl. páncélcsúcsosodás). (30.)

    - Pontyfélék és harcsafélék (például az ezüstkárász, aranyhal, razbóra, törpeharcsa): egyoldalú etetése - leginkább hosszas fagyasztást követően adagolva - B1 vitamin (tiamin) hiánybetegséget okozhat. [link]

    - Salátalevél: gyakorlatilag elhanyagoltható a tápanyagtartalma
    - Bolti zöldségek-gyümölcsök: a kiszámíthatatlan tápanyag arányuk és az ipari növényvédő szerek jelenléte miatt kerülendők.
    - Száraztápok: gyenge minőségű beltartalmuk miatt kerülendők. Ide tartoznak a komplex/granulált teknőstápok, a fagyasztott kockák, a szárított rákok és az iofilizált szív-mix. Ezekkel lassan elsorvasztod vagy túlhízlalod a kedvencedet.

    TIPP: Ha egy ismerősre bíznád pár hétre az állatod, erre a rövid időre praktikus kompromisszumnak tartom a közepes szemcseméretű Hikari Cichlid Gold sügéreleséget. Ezzel nem kell kivennie a helyéről, mivel nem hagy koszt maga után.

    Jó megjegyezni, hogy nincs jobb étrend, mint az élő eleség és a friss vízinövények...


Rendszeresség: fiatal példányoknál 1-2 naponta, kifejlett egyedeknél 3-4 naponta, de legritkábban hetente. Ellentétben közvélekedéssel, én inkább a szabálytalan etetési stratégiát preferálom, mivel ez hasonlít leginkább a természetben megszokotthoz. Tehát nincs különösebb előnye az állataink egészsége, vagy közérzete szempontjából annak, ha például következetesen ugyanabban a napszakban kapnak enni, és megpróbáljuk "rendszerességre" nevelni őket. Nem kisiskolásokról van szó! A teknősök a vadonban akkor esznek, amikor élelmet találnak, és azt, ami éppen szembe jön velük (mindenevők, opportunista ragadozók). Jellemzően napkeltekor és délután táplálkoznak, de napnyugta után is, amikor könnyebb lesből elkapni az egyébként fürge halakat.

Ahogy a teknősünk hozzánk szokik, egyben kapcsolatba is hoz a táplálékkal. Megszokott látvány, amikor az akvárium falán fel-le "táncolnak", fröcskölik a vizet, hogy felkeltsék a figyelmünket, és azt higgyük, éhesek. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: mindig annyit ennének, amennyit csak adnánk nekik! Az elhízás vagy az alultáplátság nekik is hasonlóan egészségtelen, mint nekünk. Tartsuk tehát magunkat a bevált rendszerességhez és adagoláshoz!

Mennyiség: a fej-nyak méretének megfelelő eleség alkalmanként.
Méret: mivel egészben akarjuk az apróhalat megetetni, ezért a megfelelő méret kiválasztásához nagyjából az az irányadó, hogy a hal feje beférjen egészben a teknős szájába, a hossza pedig ne legyen több a teki fejének és nyakának együttes hosszánál.

Figyelem! Ha elegendő élő hal áll a teknősünk rendelkezésére, figyeljünk oda, mennyit vadászik, és ehhez mérten adjunk neki plusz eleséget (a szokásos időközönként), elkerülendő a túletetést.

Érdemes külön edényben etetni, hogy ne koszolódjon el gyorsan az akvárium vize, és ne egyék el egymás elől az adagjukat. Egyesek szerint kézzel való kivétel is fölösleges stresszt okoz az állatoknak, így akinek nagyon erős szűrőrendszrere van, az dönthet a benti etetés mellett is.
Utána távolítsunk el minden maradékot az akváriumból!

HOGYAN ÉPÍTSD MEG AZ ELSŐ TEKNŐSÖS AKVÁRIUMOD?

Amikor teknőstartásra adod a fejed, először az élőhely kialakításának problémájával szembesülsz. Ez több, mint a teknősöd otthona, ez lesz a saját kis világa: a víz, a levegő, a fény, a hőmérséklet, a búvóhely, egyszóval minden. Sokkal több dolgod lesz ennek kiépítésével, mint azt gondolnád!

Sosem tudjuk mekkora költségekre is számíthatunk egy megfelelő akvárium megépítésekor. Praktikus lehet a sok forrásból jövő információk zajában egy olyan egyszerűsített listát találni, ami kellő tapasztalatokra építve megmutatja, merre induljunk el. Jól jöhet ez a lista akkor is, ha csak szeretnél egy jó kiegészítőt, de nincs kedved végigolvasni a velük kapcsolatos vitákat a különböző fórumokon!

Készítettem hát egy listát, ami egy egyedülálló, felnőtt ausztrál teknős számára minimális 120x60x60cm élőhely kialakításához szükséges alapvető információkat és árakat tartalmazza, mely elég lesz addig, amíg kész nem vagy egy saját megtervezésére...

Figyelem! Költséghatékony, praktikus megoldásokkal számoltam, melyek a középutat jelentik. Egy ilyen lista sem lehet abszolút teljes, és fontos lesz az állattartásban szerzett tapasztalataiddal együtt haladva továbbfejlesztened. A költségek 2013-as átlagárak alapján lettek megadva, sokszor kerekítéssel vagy hozzávetőleges becsléssel, és általában NEM a legolcsóbb termékeket tartalmazzák a praktikum és a józan ész jegyében. Végigpróbáltam megannyi árkategóriájú terméket az elmúlt 10 évben, és sokszor tapasztaltam, mint az élet megannyi területén, hogy nem szabad a spórolás miatt túlzásokba esni, még ha nagy is lenne a kísértés! Akkor inkább gyűjts tovább egy használhatóbb darabra. Egyszerű példa erre a szűrőké: két ugyanolyan teljesítményű külső szűrő között lehet akár 15.000 Ft árkülönbözet is, ami gyakran megtévesztő. Ha jobban megnézzük, sokszor az olcsóbb típus több áramot fogyaszt, az alapfelszerelése nem tartalmazza a szükséges minimumot sem, aztán a szervízellátottsága gyér, alkatrészutánpótlása pedig drágább. Összességében így egy olcsónak eladott, de már rövid távon is drágán fenntartható eszköz csalódott birtokosai lehetünk!

Sok esetben barkács módszerekkel spórolhatunk egyes elemek költségén. Kellő tapasztalattal és kitartással például az állvány, a világítás borítása és elektronikája, a dekoráció, vagy akár a szűrő is elkészíthető otthon. A másik véglet a legprofibb késztermékek bevásárlása, mellyel könnyen a sokszorosára emelkedhet a felszerelés költsége...

Érdemes még tudni, hogy az újonnan érkezett növendék teknősnek hosszú távon kifizetődőbb lesz már a felnőtt méretének megfelelő élőhelyet építeni, mert ez az életkor hamar elérkezik, és dupla kiadásba verjük majd magunkat a váltáskor, amikor új állvány/szekrény, új akvárium, új fűtés és világítás fog kelleni...

A kötlségvetést az alábbi képre kattintva tudod kinagyítani:



TAKARÍTÁS

Először is, nézzük a takarítás organikus oldalát! Az akvaristáknál bevált módszer, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabb ökoszisztémát igyekszenek fenntartani, melybe beletartozik az olyan állatok betelepítése is, melyek a takarítás egy részét elvégzik. Mivel mi teknősöket tartunk, nem árt szem előtt tartani, hogy mellettük minden élőlény potenciális prédává válik. Érdemes azonban ezeket a szűk lehetőségeinket maximálisan kihasználni! A kifejlett almacsigák, a teknősünk méretéhez hasonló plecostomus vagy ancistrus algaevők nagy eséllyel élhetnek velük vígan együtt, nagyban hozzájárulva a tisztasághoz. Arra figyeljünk oda, hogy ezek a testesebb algaevő halak sosem kerülhetnek kölyök vagy beteg, felpuhult páncélú teknősök mellé, illetve a kifejlett teknősöknél sem lehetnek nagyobbak, mivel ilyen esetekben (akár) kárt is tehetnek bennük! A pleco könnyen túlnőhet egy felnőtt teknősnél, az anci viszont kisebb marad. Ez utóbbi a fején lévő tüskék miatt sérülést okozhat, így csak kellően tágas akváriumban rakjuk össze őket!

Takarítóeszközök

Tarts mágneses algakaparót, szifonos talajtisztító/iszapoló pumpát és egy jóféle nyeles hálót, amivel az úszó szennyeződéseket tudod lehalászni!

Figyelem! Soha ne használj háztartási/kertészeti vegyszereket az akváriumban és a közvetlen környezetében! Takarításhoz az egyetlen ajánlott, jól bevált tisztítószer az ételecet, mely 20%-os sűrűségben elegendő hatásfokúnak bizonyul pl. üvegpucolásra, a szűrőrendszerek szilikon csöveinek, az etetőlavórnak és az akvárium berendezési tárgyainak tisztításához. Nedvesíts be vele egy vattapamacsot, aztán hajrá! Használat után bő vízzel öblítsd le a felületeken ragadt maradékot, majd az öblítővízet ereszd le!

Praktikus jótanács, hogy az akvarizáláshoz használt edényeket, keféket, rongyokat, szivacsokat, csöveket ne használd másra, nehogy kapcsolatba kerüljenek vegyszerekkel, illetve az állataid megóvásán túl elkerülendő, nehogy te magad is elkapj egy kellemetlen szalmonella fertőzést! Ez a baktérium az ember és más háziállatok számára is kórokozó, a hatását vélhetően mindenki ismeri. A teknősök jellemzően hordozói a betegségnek, általában minden külső jel nélkül. Gondozásuk után mindig moss alaposan kezet! A gyerekeknek (6 éves kor alatt) többek között ezért nem ajálott teknőst tartaniuk.

Szűrőtisztítás

A belső szűrőt eltömődéstől függően kb. 1-2 hetente érdemes átöblíteni.

A külső szűrőt ne bolygasd túl gyakran, elég pár havonta ellenőrizni, és akváriumvízben átöblíteni (illetve elhasználtságtól függően lecserélni) a benne lévő mechanikai közegek közül a habszivacsokat és a perlonvattákat. Ilyenkor leöntheted a tartály alján összegyűlt, leülepedett saras folyadékot is.

A kerámiagyűrűket és a biológiai közegeket (Siporax, Substrat pro, stb.) csak akkor érdemes kitisztítani, ha a szűrő vízforgatási teljesítménye lecsökkenne, például növényi hordalék okozta eltömődés miatt. Ennek módjáról lásd a leírást alább.

Fontos!

- Soha ne csapvízben takarítsd a szűrőanyagokat, mivel a klór megöli a benne lévő hasznos baktériumokat és kezdhetjük előről kivárni a nitrifikációs ciklus egyensúlyának kialakulását.
- A külső szűrő sohasem állhat le 30 percnél hosszabb időre, mivel a vízáramlás megszűnése után rövid idővel elindul a benne élő hasznos baktériumflóra rohamos pusztulása. Ez kb. fél óra után már olyan mértékű, hogy a kialakult nitrifikációs egyensúly felborulhat, és megint várhatsz hónapokat az egyensúly újbóli helyreállására.

Vízcsere

Az alábbi adatok a megfelelően elvárt erős szűrőrendszer használata mellett érvényesek.
→ Szifonos talajporszívózás esetén max. 10%, szükség szerint akár hetente, de összevonható a részleges vízcserékkel is
→ 2-3 hetente 25-30%
(Figyelem! Akváriumi só használata esetén ilyenkor a leszívott veszteség arányában pótolni kell!)
→ A párolgás okozta vízveszteség pótlása: szükség szerint akár naponta. (Párolgás esetén a sótartalom visszamarad, nem kell pótolni. Figyelni kell viszont arra, hogy jelentős elpárolgott vízmennyiség esetén nőni fog a víz sóssága, ezért a vízpótlást sose hanyagoljuk el!)

Talajtisztítás

Első használat előtt a folyami homokot/mészkődarát egy vödörben jól öblítsd át folyóvíz alatt, hogy a hordalékanyagok kiürüljenek.

Ha már az akváriumban van, szokásos takarításkor a homok felszínéről a hordalékot szifonos talajtisztítóval tudjod eltávoltítani. Kitapasztalható, mennyire kapja fel a szifon a homokot, és forgatja azt át. Ezzel a felső rétegbe ágyazódott koszt is fel tudod kavarni. Ha nagyon sok homok kavarog a szifonban, akkor egy kicsit el kell emelni a talajfelszíntől a végét, így visszahullik a nagyja, majd folytatható a művelet. Azzal számolni kell, hogy mindig lesz némi veszteség...

Azon ritka esetekben, amikor nagytakarítást kell végezni és teljesen kiürítenéd az akváriumot, a legjobban egy slaggal bevezetett, erős vízsugárral lehet a nagy mennyiségű aljzatot jól átmosni, közben folyamatosan leszivattyúzni a felkavart, hordalékos vizet. Ezt addig ismételd, amíg tisztává nem válik az egész! Egy jól beállított, gyakran takarított rendszerben erre aligha lesz szükség...

A takarítás mértéke, a szűrők tisztítása akváriumról akváriumra változik... függ annak méretétől, a benne lakó állatok számától és fajtájától, az etetés mértékétől, az időjárástól, a kapott természetes fénytől és még sok mindentől. A lényeg, hogy naponta figyelj oda rá és ne hanyagold el! Egy ilyen mesterséges élettér sosem válhat önfenntartóvá: csak és kizárólag a mi odafigyelésünk a túlélésének záloga!


AZ AUSZTRÁLÁZSIAI ÉDESVÍZI TEKNŐSÖK RENDSZERTANA (Ausztrália, Új-Guinea, Új-Zéland)

Ausztráliában negyvennél is több eddig lejegyzett édesvízi teknősfaj és azok alfaja él. Általában minden államában és territóriumán előfordulnak, Tasmániát kivéve. Félénk természetük miatt elképzelhető, hogy ennél is több faj vár még felfedezésre.

Magyarországon ezek közül eddig néhány kígyónyakú teknőssel (pl. C. siebenrocki), vöröshasú huszárral (E.s.subglobosa) és kétkarmú teknőssel találkoztam. (Akinek az alábbi felsorolásban is szereplő ausztrálázsiai tekije van, írja meg az "egyéb víziteknősök" fórumrészen, esetleg egy fotót is mellékelve, mert nagyon kíváncsiak lennénk rá!)

Az ausztráliai édesvízi teknősöket leíró rendszertani elnevezések a következők:

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Alrend: Nyakfordító teknősök (Pleurodira, Side-neck turtles)
Minden ausztrál teknős ebbe a csoportba tartozik, kiváve a kétkarmú teknőst (Carettochelys insculpta), mely a nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjének a tagja.
A fejlett nyakfordító teknősök Ausztráliában, Dél-Amerikában és Új-Guineán fordulnak elő. Primitív nyakfordító rokonaik pedig Afrikában és Dél-Amerikában élnek.
Család: Kígyónyakúteknős-félék (Chelidae, Austro-South American side-neck turtles)
Alcsalád: Ausztrál kígyónyakúteknős-félék (Chelodininae, Australian side-neck turtles)

Nemek, fajok és alfajok:
Ezen a szinten a besorolások az elmúlt évtizedben elképesztő iramban bomlottak új nemekre, alfajokra, olvadtak újra eggyé, ahogy a tudományos rendszerezéshez segítségül hívták a DNS elemzést is. Az eddig kizárólag morfológiai módszerrel történő besorolást jelentősen felkavarta a genetika tudománya. Az alábbi rendszer dinamikus változáson megy keresztül, így nem kívánok állandóan nyomonkövetett pontosságra törekedni, a leírás a 2013-as helyzetet tükrözi. A magyar elnevezések a Wikipediáról származnak, azok pontosságáért nem vállalnék felelősséget, mivel például az Emydura nem esetében a szakirodalomban dokumentált vöröshasú huszárteknősön kívül a többi faj elnevezése tudtommal sehol nem fordul elő, ad-hoc fordításoknak tűnnek. Ha a taxonómiában járatos vagy, megírhatnád a véleményedet itt a fórumon, privát üzenet formájában, hogy frissíthessem ezeket az elnevezéseket! Nézzük akkor őket:

Chelodina (Ausztrál hosszúnyakú teknősök, Australian snake-necked turtles)
→ Chelodina burrungandjii (Burrungandji-kígyónyakúteknős, The Sandstone snake-necked Turtle)
→ Chelodina canni (Cann-kígyónyakúteknős, Cann's snake-neck turtle)
→ Chelodina colliei (Collie-kígyónyakúteknős, The narrow-breasted snake-necked turtle)
→ Chelodina expansa (Óriás kígyónyakúteknős, Broad-shelled turtle)
→ Chelodina longicollis (Közönséges kígyónyakúteknős, Eastern Snake-necked Turtle, Eastern Logn Neck [ELN])
→ Chelodina mccordi (McCord-kígyónyakúteknős, The Roti Island snake-necked turtle)
→ Chelodina novaeguineae (Új-guineai kígyónyakúteknős, New Guinea Snake-necked Turtle)
Chelodina oblonga (Queenslandi kígyónyakúteknős, syn. C. rugosa, C. siebenrocki, Oblong Turtle, The northern snake- necked turtle)
→ Chelodina parkeri (Parker-kígyónyakúteknős, The Parker's snake-necked Turtle)
→ Chelodina pritchardi (Pritchard-kígyónyakúteknős, The Pritchard's snake-necked turtle)
→ Chelodina reimanni (Reimann-kígyónyakúteknős, The Reimann's snake-necked turtle)
→ Chelodina steindachneri (Steindachner-kígyónyakúteknős, The Dinner-plate turtle)

Emydura (Ausztrál rövidnyakú teknősök, Australian short-necked turtles)
→ Emydura australis (Nagyfejű huszárteknős, Australian Big-headed Turtle, North-west Red-faced Turtle)
Jelenleg nem tisztázott ezen faj rendszertani hovatartozása. Elképzelhető, hogy az E. subglobosa vagy az E. victoriae alfaja (ld. itt). link 1, link 2

→ Emydura macquarrii (Szélesszegélyű huszárteknős, Macquarie Turtle) (14. és 15.)
→ → Emydura macquarrii binjing* (Clarence River Turtle)
→ → Emydura macquarrii dharra* (Macleay River Turtle)
→ → Emydura macquarrii dharuk* (Sydney Basin Turtle)
→ → Emydura macquarrii emotti (Cooper Creek Turtle)
→ → Emydura macquarrii gunabarra* (Hunter River Turtle)
→ → Emydura macquarrii krefftii (Krefft-huszárteknős, Krefft's River Turtle) link
→ → Emydura macquarrii macquarrii (Szélesszegélyű huszárteknős, Murray River Turtle, Macquarie Turtle) link1, link 2
→ → Emydura macquarrii nigra (Fraser Island Turtle)
→ → Emydura macquarrii signata (Brisbane huszárteknős, Brisbane River Short-necked Turtle) link
→ → Emydura macquarrii ssp.* (Bellinger River turtle)
→ → Emydura macquarrii ssp.* (Storm King Dam Turtle)

→ Emydura subglobosa (Vöröshasú huszárteknős)
→ → Emydura subglobosa subglobosa (Vöröshasú huszárteknős, Australian Painted Turtle, Jardine River turtle, Red-bellied Short-necked Turtle, Pink-bellied Side-neck Turtle, syn. E. albertisii) link1, link 2
→ → Emydura subglobosa worrelli (Diamond Head Turtle, Worell's turtle)

→ Emydura tanybaraga (Északi sárgafejű huszárteknős, Northern Yellow-faced Turtle, Daly River Turtle) link
→ Emydura victoriae (Victoriai vörösfejű huszárteknős, Victoria Short-necked Turtle, Victoria River Red Faced Turtle) link, link2

Elseya (Ausztrál harapós teknősök, Australian snapping turtles)
→ Elseya albagula (fehértorkú billabongteknős, White-throated snapping turtle, Southern snapping turtle)
→ Elseya branderhorsti (Branderhorst-billabongteknős, Branderhorst's snapping turtle)
→ Elseya dentata (közönséges billabongteknős, Northern snapping turtle)
→ Elseya irwini (Irwin-billabongteknős, Irwin's turtle)
→ Elseya lavarackorum (Nicholson-billabongteknős, Gulf snapping turtle, Lavarack's turtle)
→ Elseya novaeguineae (Új-guineai billabongteknős, New Guinea snapping turtle)

Elusor
→ Elusor macrurus (vastagfarkú billabongteknős, Mary River turtle)

Flaviemys
→ Flaviemys purvisi (Purvis-billabongteknős, Manning River turtle)

Myuchelys (Ausztrál fűrészes teknősök, Australian saw-shelled turtles)
→ Myuchelys bellii (Bell-billabongteknős, Western saw-shelled turtle, Namoi River snapping turtle)
→ Myuchelys georgesi (Georges-billabongteknős, Bellinger River turtle)
→ Myuchelys latisternum (szélesmellű billabongteknős, Eastern saw-shelled turtle)

Pseudemydura
→ Pseudemydura umbrina (álhuszárteknős, Western swamp turtle, Western swamp tortoise)

Rheodytes
→ Rheodytes leukops (Fitzroy-teknős, Fitzroy River Turtle)

A régióban élő nyakfordítók mellett az egyetlen kivétel a már említett csodálatos nyakrejtő, a kétkarmú teknős:

Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Alrend: Nyakrejtők (Cryptodira, hidden-neck turtles)
Főcsalád: Lágyhéjúteknős-félék (Trionychia)
Család: Kétkarmúteknős-félék (Carettochelyidae)
Nem: Carettochelys
Faj: → Carettochelys insculpta (Kétkarmú teknős, malacképű teknős, Pig-nose Turtle, Fly River turtle)

(*) Hivatalosan nem besorolt változatok, melyek vélhetően különböző területeken elterjedt populációkat takarnak. Források: 13-17.

További praktikus információkat találhatsz a csatolt angol nyelvű "Ausztrál édesvízi teknősök gondozási útmutatója" című kézikönyvben és az irodalomjegyzékben felsorolt weboldalakon...

-----------

IRODALOMJEGYZÉK


(1.) Dr. Sátorhelyi Tamás - Szapora huszárok (Terrárium Magazin, 2001/1 III. évf. 1. szám, 32. oldal), Letölthető: http://teknosforum.com/forum/viewtopic.php?t=514
(2.) "AFT Care Guide", Craig Latta, 2010., Australian Freshwater Turtle Conservation & Research Association, Australian Freshwater Turtles Forum (www.turtles.net.au),
(3.) "Captive husbandry of Emydura species", Jan Matiaska, Carettochelys.com, 2003. URL
(4.) "Short-necked sideneck turtles of Australia: genus Emydura", www.turtlepuddle.org/
(5.) A macquarrii alfajának (Bellinger River Turtle) veszélyeztetettségéről (tanulmány)
(6.) Emydura Gallery (Az emydura fajok megkülönböztetése), Scott Thomson, Chelonia.org
(7.) "Distinguishing The Yellow Face Turtle and the Diamond Head Turtle" (Az E. worelli és az E. tanybaraga megkülönböztetése), Scott Thomson, 2003. World Chelonian Trust, Chelonia.org
(8.) "The distribution of Emydura genus" (Az emydura nemzetség fajainak elterjedése), Jan Matiaska, 2003. - URL
(9.) "Red-bellied Short-necked Turtle, Emydura subglobosa Reproduction" (A szaporításról), Ellen Nicol - Tortoise.org, Tortuga Gazette 29(2): 1-3, February 1993
(10.) A vízkeménységről szóló bekezdés jelentős része és a bevezetés a Wikipedia vonatkozó szócikkeiből származik
(11.) "Water Chemistry: pH, GH and KH. What are they all?" (A víz kémiája: pH, általános keménység, változó keménység. Mik ezek egyáltalán?), Scott Thomson, 2003. World Chelonian Trust, Chelonia.org
(12.) "Macquarie Turtle, Emydura macquarii macquarii", Jan Matiaska, Carettochelys.com
(13.) "EMYSystem Genus Page: Emydura" (Rendszertani besorolás), The Terra Cognita Laboratory, EMYS System
(14.) Taxonomy paper, "Diversity of Australasian freshwater turtles, with an annotated synonymy and keys to species", ARTHUR GEORGES & SCOTT THOMSON, Institute for Applied Ecology, University of Canberra, Canberra ACT 2601, Australia, link
(15.) Taxonomy comment re:Macquarii subspecies, Scott Thomson, link
(16.) "The taxonomy of the Emydura genus" (Az Emydura nemzetség névtörténete), Scott Thomson és Jan Matiaska, 2003., Carettochelys.com(17.) "Taxonomic history of the genus Emydura" (Az Emydura nemzetség rendszertani névtörténete), Mikko Haaramo, 2005., link
(17.) "Taxonomic history of the genus Emydura" (Az Emydura nemzetség rendszertani névtörténete), Mikko Haaramo, 2005., link
(18.) "Genus Emydura Species identification" (Emydura fajok azonosítása), C.H. Ernst, R.G.M. Altenburg & R.W. Barbour, Turtles of the World
(19.) "The habitat of the Emydura genus" (Az Emydura nemzetség élőhelyei), Scott Thomson and Jan Matiaska, 2003., Carettochelys.com
(20.) "E. s. subglobosa" (A huszárteknős testfelépítése), Scott Thomson and Jan Matiaska, 2003., Carettochelys.com
(21.) UV Guide UK (Az ultraibolya sugárzás hatása a hüllőkre, független féyncsőtesztek), Frances Baines, Andy Beveridge, Rachel Hitch és Rob Lane, 2004., http://www.uvguide.co.uk
(22.) Adszorpció, Wikipedia
(23.) A Study of Specific Surface Area for Matrix, Eheim Substrat Pro, and JBL MicroMec (Tanulmány a biológiai szűrőanyagok felületéről), URL
(24.) The Nitrogen Cycle (A nitrogén-ciklus), URL
(25.) Nitrogén ciklus, tengeriakvarium.com
(26.) Voluntary exposure of some western-hemisphere snake and lizard species to ultraviolet-B radiation in the field: how much ultraviolet-B should a lizard or snake receive in captivity? Zoo Biology Volume 29, Issue 3, pages 317–334, May/June 2010. Gary W. Ferguson, Andrew M. Brinker, William H. Gehrmann, Stacey E. Bucklin, Frances M. Baines, Steve J. Mackin. Zoo Biology.
(27.) Definition of Parts per million, Northwestern University
(28.) Kémhatás, Wikipédia
(29.) A huszárteknős elterjedése Pápua Új-Guineában / Range extension of E.subglobosa in Papua New Guinea, Chelonian Conservation and Biology, Anders G.J. Rhodin, Journal of the IUCN/SSC Tortoise and Freshwater Turtle Specialist Group and International Bulletin of Chelonian Research, vol. 1./no. 1., November 1993.
(30.) The possible negative effects of improper diet concerning the Australasian turtles (A nem megfelelő diéta lehetséges negatív hatásai az ausztrálázsiai teknősökre), Jan Matiaska és Scott Thomson, 2001-2003. Carettochelys.com

_________________
Ékszerek/Pézsmák: Gondozása / Világítása / Szűrése
Az ausztrál tekikről


A hozzászólást mardigras összesen 12 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017.06.29. Csüt., 1:23-kor.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Felhasználók cikkei Időzóna: (GMT +1 óra)
1 / 1 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.
Nem csatolhatsz fájlokat ebben a fórumban
Nem tölthetsz le fájlokat ebből a fórumból


Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group
subGreen style by ktauber
Magyar fordítás © Andai Szilárd - Frissítette: Magyar phpBB közösség
Protected by Anti-Spam ACP